Életed vára, avagy egy ébresztő álom a Camino mentén

Életed vára, avagy egy ébresztő álom a Camino mentén

Életed vára, avagy egy ébresztő álom a Camino mentén CÉLOK ÉS ÁLMOK 2 - KÖVESD A SZÍV ÚTJÁT

Rengeteg ember ténfereg a világban, akinek céltalan és értelmetlen az élete. Szakasztott, mintha alvajárók lennének, még akkor is, amikor olyasmin buzgólkodnak, amit fontosnak vélnek. Azért van ez így, mert hibás, téves dolgokat hajkurásznak. Az életünket csak úgy tölthetjük meg tartalommal, ha odaadóan szeretjük embertársainkat, ha a körülöttünk élő közösségnek szenteljük magunkat, meg annak, hogy létrehozzunk valamit, aminek célja, értelme van.

Mitch Albom: Keddi ​beszélgetések életről és halálról – Morrie

Egyszer régen írtam egy cikket a célokról és álmokról. Akkor, amikor megírtam elég nagy sikere volt, így ezt az alcímet most ismét elővettem amolyan szívbéli folytatásként. Március óta annyi minden történt és annyi minden született meg bennem… És az, hogy szívbéli folytatás mit is jelent? Egyszerű. Volt egy megérzésem, amiből jött ez a cikk. Azt hiszem, a szívem diktálta.

Vannak körülöttünk olyan inspiráló történetek, amiket nem mindig veszünk észre, viszont ha észrevesszük, rájövünk, hogy nem véletlen kerülnek az utunkba. Ilyen történet például Attila története, akinek az előadásán – pontosabban a vele való beszélgetésen – voltam szombat este.

Néha elveszítjük magunkat. Tudjuk, mi az utunk, de nem tudjuk, hogyan mehetünk végig rajta. Néha picit feladjuk, néha picit elfáradunk. Legtöbbször megvannak az álmaink, szem előtt vannak, viszont néha túl távolinak látjuk őket. Olyan távolinak, hogy már már elérhetetlennek. Ezért néha az erő, amit bele akarunk tenni az nem – vagy csupán igen lassan – jön. Bekapcsol a robotpilóta, éljük az életünket. Látszólag még építünk is valamit, de hiányzik az a plusz, amit valójában mi szeretnénk. Hiányzik a fűszer, hiányzik az, akik mi magunk vagyunk. Egy ilyen fáradt időszakban voltam az utóbbi időben, ez látszik például az előző bejegyzésemben is. Azért volt fontos számomra ez a szombat este, mert úgy érzem, felébredtem ebből a fáradt, alvó állapotomból. Attila lelkesedése, az útja, a szívügye amit hozott nekünk, a csillogó szeme, arról amiről mesélt, és ahogyan mesélte azt, az nagyon megérintett. Megérintett, hiszen én magam is keresem az utam, keresem az álmaim, és látszólag ugyanazt az utat járjuk. És az ahogy ő egy felépített életet maga mögött hagyva beleállt az álmába, és elkezdte a várát építeni, számomra felért egy igazi ébresztéssel. Igazi inspirációval, amit szeretnék megosztani veled.

A Caminot szerintem nem kell bemutatni. Ha mégis, ide kattintva olvashatsz róla. Én magam még nem jártam spanyolországi Camino útvonalon, viszont a zarándoklat áldásos hatását volt alkalmam megtapasztalni a magyarországi Szent Jakab zarándokúton. Ez az út közvetlen vezet Budapesttől Santiagoig és azon túl a világ végéig. Erről az utamról itt olvashatsz bővebben. Az a nyolc nap, amíg sétáltam nagyon nagyon nagy hatással volt rám, a felfogásomra, az életemre. Továbbá vannak körülöttem olyan emberek, aki járták – és járják is, hiszen vissza-visszatérnek. Ebből kifolyólag nagyon érdekel maga a Camino, és a mélységei. Terveim szerint egyszer én magam is elmegyek sétálni egy nagyot. Amikor majd hív az út…

Ótott Kovács Attila saját útját és életcélját keresve 2013-ban elindult a Caminora. Eddig (2018) háromszor járta meg, és a legelső kalandján talált rá Castillo de Sarracín várára Vega de Valcarce falucska fölött. Megmászva a hegyet valami csodálatos dolgot tapasztalt meg. Érezte a lovagi vár rezgéseit, pozitív energiáit, és úgy döntött, marad. Azonnal beleszeretett és elhatározta, felépíti, újjávarázsolja.

Castillo de Sarracín várát a 9. század körül építették. Az erődöt templomos lovagok lakták, akik az úton lévő zarándokokat védelmezték a veszélytől hosszú hosszú sétájuk során. A 16. századig használták, ezt követően magára hagyták lakói – a megtalált régészeti leletek alapján. Azóta az idő vasfoga lassan elkoptatta az épületet, ám ennek ellenére a vár a rezgéseiből semmit nem veszített. A felújítás során a külső megjelenését szeretnék teljes mértékben megtartani, mégpedig úgy, hogy az eredeti középkori stílusnak megfelelő Templomos erődöt helyreállítják, belül pedig egy teljes mértékben XXI. századi épületként való működés a terv része. Szélturbinák és napelemek biztosítják majd a villamos energiát, az esővíz összegyűjtése, annak újrahasznosítása biztosítja a vizet. Az alapvető élelmiszeri igényeket pedig biokertészetben fogják megtermelni.

A projekt célja, hogy egy különleges zarándokfogadó hely, gyógyító és meditációs központ állhasson a Camino és a világ szolgálatába. A zarándokok egy igazi lovagi várban tölthetik az éjszakájukat Santiago felé tartva, így kivételes tapasztalattal gazdagodva és feltöltődve folytathatják utukat a Santiagoig hátralévő 160 kilométernyi zarándokúton. Kinyílnak a kapuk az üzletemberek, hírességek számára is, és bárki számára aki töltődni vágyik, vagy kiszakadna a mindennapi rutinból, hogy visszavonultan pihenjen ezen a csöndes helyen elegyítve az ókori hangulatot a legmodernebb technikai lehetőségekkel. Egy igazi “élő” vár, ahol közösségek jönnek létre, ahol az emberek megosztják a gondolataikat, élnek, játszanak, esznek-isznak és kipihenik fáradalmaikat. Lehetőséget ad a helyszín oktatási célok megvalósítására, illetve egyéb kulturális rendezvények otthonául szolgálhat.

Röviden: a cél egy olyan hely megalkotása a közösséggel együttműködve, ami mások szolgálatára lehet, más emberek boldogságához hozzájárulhat. A váron belül a Camino szellemisége, és a Templomosok világa fog érvényesülni. Lehet híres ember vagy milliárdos, Ő ugyanúgy részt vesz majd a közös munkában, mint a szegény zarándok és ugyanúgy tisztelet jár mindenkinek, hisz egy közös célért küzdünk! Attila erre tette fel életének újabb szakaszát.

Nézzünk itt meg egy rövid filmet magáról a várról. Íme:

Szóval hogyan is kapcsolódik ez a vár a blogomhoz?

Szerintem Attila egy pozitív értelemben vett őrült. Egy őrült, aki képes az álmáért mindent megtenni. Képes azért, hogy másokat szolgáljon, mindent feladni és kijárni az útját annak, hogy létrejöjjön ez a komplexum, amit tervez.

Tudod drága olvasóm, rengeteg ilyen őrült “szaladgál” a világban, és teszi a dolgát. Mennek a saját álmuk után, megtöltik tartalommal az életüket. Nem siránkoznak, nem másokat hibáztatnak, nem ölik egymást – csupán élnek és cselekszenek. Nem hallasz róluk, mert nem hivalkodnak. Mindent megtesznek azért, hogy a kitűzött céljukat elérjék. Feladják az átlagost, eldobják az uniformot, kilépnek a robotpilóta üzemmódból – saját magukat mutatják hitelesen és önazonosan. Őszintén szurkolok nekik, lelkesen kapcsolódom hozzájuk és folyamatosan szem előtt tartom őket. Inspirálnak, és szeretnék látni mégtöbb mégtöbb olyan embert, aki a szívére hallgat és cselekszik. Bátran megy előre. Te ismersz ilyet?

Számomra inspiráló az Attila története, ezért azon gondolkodtam, hogyan tudok én is egy-két követ hozzáadni élete várához. Jelenleg azzal, hogy ezt a bejegyzést megírom. Így talán tudok picit hozzájárulni ahhoz, hogy előrébb jusson a terv, és kapjon bárminemű, akár lelki, akár anyagi, akár fizikai segítséget ahhoz, hogy felépüljön ez a központ.

A projekt weblapja épp felújítás alatt áll. A jelenlegit itt érheted el, megtalálva minden szükséges információt ahhoz, hogy felvehesd vele a kapcsolatot: www.templarcastle.com

A bejegyzésem végén még kandikál egy gondolat a fejemben, amit ide lábjegyzetként ki is írok: …nem akarok a világbékével jönni, DE… De igen, mert ha ilyen emberek lennének ott, ahol dirigálnak, akkor előre mennénk és nem lefelé… Szóval hajrá! Pont 😉

 

 

 


Szólj hozzá!

Tolvaj Sándor Ádám