A sünik és a tél

A sünik és a tél

A sünik és a tél Rövid történet az elfogadásról...

Soha nem volt még ilyen hideg tél ezelőtt… Az erdő állatai sorra hullottak a farkasordító hidegben. A sünik felismerve a helyzetet úgy döntöttek, hogy jól összebújnak, és testükkel melegítik egymást – ezzel védve magukat a fagyhalál ellen.

Akadt azonban egy apró bökkenő…

A közvetlen egymás mellett lévő sündisznók akaratlanul bántották egymást szúrós kis tüskéikkel. Mivel ezt a fájdalmat nem bírták sokáig, így emiatt szépen lassan újra eltávolodtak egymástól. Kis idő múltán, ahogy egyedül maradtak, elkezdtek egyenként újra megfagyni.

Dönteniük kellett!

Elviselik egymás tüskéit, vagy szépen lassan eltűnnek a föld felszínéről.

Hosszas tanakodás után döntöttek is. Meghozták azt a bölcs döntést, hogy újra közelednek egymáshoz. Úgy döntöttek, megtanulnak együtt élni a kis sebeikkel, cserébe be tudják fogadni egymás melegét. Így túlélik a farkasordító hideget.

Mit mond nekem ez a történet?

A legjobb kapcsolataink nem a másik tökéletességétől működnek, hanem attól, hogy megtanuljuk egymás hibáit elfogadni. Cserébe megkapjuk egymástól azt jót, – minden jót – amire szükségünk van… és ugyanez visszafelé is igaz! Szerintem ez egy nagyon jó üzlet. Szerinted?


Szólj hozzá!

Tolvaj Sándor Ádám