Utam

Séta a Pálosok nyomában

Séta a Pálosok nyomában 2018 október 23-i túrám Esztergomtól Dobogókőig

Kedden a Pilisben jártam. Ellátogattam a Pilisszentléleken található Pálos kolostorromhoz. Már régóta szerettem volna ide sétálni, viszont egy múlt heti beszélgetésem inspirált arra, hogy meg is tegyem. Az utam Esztergomból indult, és Dobogókőn ért véget. Kitérőkkel együtt kb. 20 kilométert sétáltam. Közben pedig megálltam pihenni Pilisszentlélek-en. Fújt a szél, és néha elég felhős volt az ég, ezt leszámítva szép volt. Teljesen feltöltött és kitisztult az agyam. Néha szükség van én-időre. Ez tipikusan ilyen volt. Készítettem pár fotót, amit ajánlok figyelmedbe sok szeretettel:…

Tovább olvasom

Életed vára, avagy egy ébresztő álom a Camino mentén

Életed vára, avagy egy ébresztő álom a Camino mentén CÉLOK ÉS ÁLMOK 2 - KÖVESD A SZÍV ÚTJÁT

Rengeteg ember ténfereg a világban, akinek céltalan és értelmetlen az élete. Szakasztott, mintha alvajárók lennének, még akkor is, amikor olyasmin buzgólkodnak, amit fontosnak vélnek. Azért van ez így, mert hibás, téves dolgokat hajkurásznak. Az életünket csak úgy tölthetjük meg tartalommal, ha odaadóan szeretjük embertársainkat, ha a körülöttünk élő közösségnek szenteljük magunkat, meg annak, hogy létrehozzunk valamit, aminek célja, értelme van. Mitch Albom: Keddi ​beszélgetések életről és halálról – Morrie Egyszer régen írtam egy cikket a célokról és álmokról. Akkor, amikor megírtam elég nagy sikere volt, így ezt az alcímet most ismét elővettem amolyan szívbéli folytatásként. Március óta annyi…

Tovább olvasom

nem AZ UTOLSÓ BEJEGYZÉS

nem AZ UTOLSÓ BEJEGYZÉS Attól, hogy nem látsz, én itt vagyok!

Futni voltam ma (is). Rendszeresen járok futni – kb. 10-12 kilométer az, amiben jól érzem magam. Ez az a táv, ami kikapcsol, és még nem unom meg. 10 fölött már uncsi – kivéve ha az erdőben futok – ami mostanában ritka. Az erdőben inkább sétálni szoktam. Futásra maradnak az aszfalt tízesek. Csak megyek és megyek. Fülembe válogatott kedvenc zenéim, talpaim alatt a talaj, és fejemben a gondolataim. Ma azon gondolkodtam, hogy milyen belső folyamataim voltak az utóbbi időben, és milyen külső történések hozták elő őket. Fantasztikus tükröket tart elénk az élet, és mindig tudja, mit mikor hogyan kell prezentálnia ahhoz,…

Tovább olvasom

A Föld szívcsakrája

A Föld szívcsakrája ... avagy az új túracipőm avatása a Rám hegyen

A coach a személyiségével dolgozik. Mivel engem mindig megérint az út, és az egész életünket egy hosszú utazásnak tekintem, így arra gondoltam, a személyiségem ezen részét beleviszem a blogomba többféle formában. Írtam már több bejegyzést ebben a témában, most viszont egy olyan sorozatot szeretnék elindítani, ahol inkább a képek beszélnek, és nem a hozzáírt szöveg. Ezen a hétvégén egy borongós túrán avattam fel frissen vásárolt túracipőmet. A cipő kiválóan állta a sarat, és olyan kényelmes, mintha a lábamra öntötték volna. Egy kultikus helyre vándoroltam, mégpedig a különleges energiákkal bíró Rám-hegyre. A kultikus, nem mellesleg gyönyörű kilátást nyújtó Rám-hegyre legkönnyebben Dobogókőről…

Tovább olvasom

A természet hazavár

A természet hazavár Tavasznyitó lélektisztító túra a Budai hegyekben

Mesés, hogy mennyire fel tud tölteni az út Gondolom, te is – ahogy én is – eleget kuksoltál már idén a sötétben, és fáztál már a hidegben, lemerültek a D-vitamin raktáraid. Teljesen meg tudom érteni, ha így a tél végén – tavasz elején le vagy merülve, mint a duracell nyuszi. Nagyon szeretek kirándulni, és a természetben feltöltődni. Talán ezért is választottam az út motívumát a fejlődés szimbólumaként. Viszont ezen a télen nem jutottam el semerre. Latyakos volt, szürke volt, esős volt. Amikor meg beköszöntött a hóesés, akkor már nem tél volt, hanem tavasz… Megkörnyékezett engem is a betegség – tizenix…

Tovább olvasom

Szeret, nem szeret?

Szeret, nem szeret? Amit te adsz magadnak...

Az a folyamat, amit itt le fogok írni, életem egy mélypontjáról való kikerülést járja körül egy rövid szakaszon keresztül. Téma az önmagunk szeretete, ezen felül a magunkba vetett hit, és az önbizalom – avagy mennyire értékeljük saját magunkat. Tulajdonképpen átvezethető az élet szinte minden területére, nekem jelenleg egy alulról építkező folyamat kezdete, ahol is a talapzaton itt a munka világa szerepel. Akkor még nem gondoltam, hogy a belső gyermekünk, mint erőforrás ekkora energiát jelent, és ilyen mértékben meghatározza az életünket. A mai napon már tudom, hogy milyen fontos és megtanultam értékelni és szeretni őt – avagy saját magam. Akkor kezdjük…

Tovább olvasom

Elveszett kreativitás nyomában

Elveszett kreativitás nyomában tanulás és szemléletváltás

Nem akarlak mindenáron megváltoztatni. Egyáltalán nem biztos, hogy arra van szükséged. Biztos vagyok benne, hogy amit hiányolsz az ott van benned, csupán elő kell csalogatni. Vagy éppen más szemmel ránézni… Most erről a más szemről lesz szó picit a kreativitás tükrében. Elmesélek egy történetet: Sok éven át grafikai feladatokon dolgoztam. Logót, arculatot terveztem. Céges kiadványokat és weblapokat rajzoltam. Mindenféle színes szagos dolgot, ami eladja magát és tulajdonosát. Szerettem ezt csinálni, mert kiélhettem a kreativitásom és otthon éreztem magam a grafikai programok előtt. Egyszer csak ez véget ért. Néhány évvel ezelőtt eljött az a pont, amikor ültem a gép előtt, és…

Tovább olvasom

Te és TE

Te és TE avagy színezd ki magad

Elmesélek egy személyes történetet: Gátlásos kölyök voltam. Kezdetben hosszabb hajam volt a “nagy füleim” miatt. Később túlsúlyos kölyökké faltam magam, hogy védőburkot képezzek magam körül. Vagy szörnyikének csúfoltak, vagy pufinak… volt, hogy dugó volt a becenevem.  Azzal védekeztem a támadások ellen, hogy háttérbe vonultam, távolról néztem a többi gyereket. Azt vártam csak, mikor hagynak békén. Amikor rámordultam társaimra, az segített, de néha fárasztó volt – és lehet kissé erős is, mert a tanítónéni rögtön rohant árulkodni, hogy a kicsi Sanyi csúnyán viselkedett. Így később ehhez sem volt már kedvem. Tulajdonképpen ez egy kiváló és biztonságos taktika volt, és elegendő…

Tovább olvasom

Megértettem, hogy a Nagy Út nem rejtélyes. Nincs benne semmi titok, nem nehéz, nem homályos, nem bonyolult. Mindössze ennyi: az Úton járni. Az Úton járni pedig annyi, mint tisztának lenni, jót akarónak, nem elfogultnak, nem szenvedélyesnek, hanem egyszerűnek, nyugodtnak, békésnek, értelmesnek. Ez a legkönnyebb, mert ez az Ég és Föld örök törvényeivel egybehangzik.

Hamvas Béla