önismeret

Séta a Pálosok nyomában

Séta a Pálosok nyomában 2018 október 23-i túrám Esztergomtól Dobogókőig

Kedden a Pilisben jártam. Ellátogattam a Pilisszentléleken található Pálos kolostorromhoz. Már régóta szerettem volna ide sétálni, viszont egy múlt heti beszélgetésem inspirált arra, hogy meg is tegyem. Az utam Esztergomból indult, és Dobogókőn ért véget. Kitérőkkel együtt kb. 20 kilométert sétáltam. Közben pedig megálltam pihenni Pilisszentlélek-en. Fújt a szél, és néha elég felhős volt az ég, ezt leszámítva szép volt. Teljesen feltöltött és kitisztult az agyam. Néha szükség van én-időre. Ez tipikusan ilyen volt. Készítettem pár fotót, amit ajánlok figyelmedbe sok szeretettel:…

Tovább olvasom

Mitch Albom: Keddi beszélgetések életről és halálról

Mitch Albom: Keddi beszélgetések életről és halálról könyvajánló

Szeressétek egymást, vagy pusztuljatok – ismételte Morrie. – Jó, ugye? És milyen igaz. Szeretet nélkül szárnyaszegett madarak vagyunk. Tegyük fel, hogy elváltam, vagy egyedül élek, vagy nincsenek gyerekeim. Mennyivel kegyetlenebb volna ez a betegség. Nem biztos, hogy képes volnék végigcsinálni. No persze, sokan eljönnének meglátogatni, barátok, társak, kollégák, de hát az nem ugyanaz, mint ha van valakink, aki nem fog később magunkra hagyni. Egészen, de egészen más, ha van valaki, akiről tudjuk, hogy mindig rajtunk van a szeme, állandóan ügyel ránk. Mert a család jelentőségének a szereteten kívül nagyon fontos része az is, hogy az ember tudja, van valakije,…

Tovább olvasom

nem AZ UTOLSÓ BEJEGYZÉS

nem AZ UTOLSÓ BEJEGYZÉS Attól, hogy nem látsz, én itt vagyok!

Futni voltam ma (is). Rendszeresen járok futni – kb. 10-12 kilométer az, amiben jól érzem magam. Ez az a táv, ami kikapcsol, és még nem unom meg. 10 fölött már uncsi – kivéve ha az erdőben futok – ami mostanában ritka. Az erdőben inkább sétálni szoktam. Futásra maradnak az aszfalt tízesek. Csak megyek és megyek. Fülembe válogatott kedvenc zenéim, talpaim alatt a talaj, és fejemben a gondolataim. Ma azon gondolkodtam, hogy milyen belső folyamataim voltak az utóbbi időben, és milyen külső történések hozták elő őket. Fantasztikus tükröket tart elénk az élet, és mindig tudja, mit mikor hogyan kell prezentálnia ahhoz,…

Tovább olvasom

A Föld szívcsakrája

A Föld szívcsakrája ... avagy az új túracipőm avatása a Rám hegyen

A coach a személyiségével dolgozik. Mivel engem mindig megérint az út, és az egész életünket egy hosszú utazásnak tekintem, így arra gondoltam, a személyiségem ezen részét beleviszem a blogomba többféle formában. Írtam már több bejegyzést ebben a témában, most viszont egy olyan sorozatot szeretnék elindítani, ahol inkább a képek beszélnek, és nem a hozzáírt szöveg. Ezen a hétvégén egy borongós túrán avattam fel frissen vásárolt túracipőmet. A cipő kiválóan állta a sarat, és olyan kényelmes, mintha a lábamra öntötték volna. Egy kultikus helyre vándoroltam, mégpedig a különleges energiákkal bíró Rám-hegyre. A kultikus, nem mellesleg gyönyörű kilátást nyújtó Rám-hegyre legkönnyebben Dobogókőről…

Tovább olvasom

A természet hazavár

A természet hazavár Tavasznyitó lélektisztító túra a Budai hegyekben

Mesés, hogy mennyire fel tud tölteni az út Gondolom, te is – ahogy én is – eleget kuksoltál már idén a sötétben, és fáztál már a hidegben, lemerültek a D-vitamin raktáraid. Teljesen meg tudom érteni, ha így a tél végén – tavasz elején le vagy merülve, mint a duracell nyuszi. Nagyon szeretek kirándulni, és a természetben feltöltődni. Talán ezért is választottam az út motívumát a fejlődés szimbólumaként. Viszont ezen a télen nem jutottam el semerre. Latyakos volt, szürke volt, esős volt. Amikor meg beköszöntött a hóesés, akkor már nem tél volt, hanem tavasz… Megkörnyékezett engem is a betegség – tizenix…

Tovább olvasom

Ötévesen nem angolul kell tanulni, hanem rohangálni az udvaron, a friss levegőn, látszólag céltalanul, mert attól fejlődik az agyuk.

Gilisztát fogdosni, bodobácsot gyűjteni, sarazni és koszosnak lenni, rettenetesen koszosnak. Csúszni-mászni, bunkert építeni. Világgá menni. Nem elhinni, hogy alig tizennégy évesen eldőlt minden, hanem kipróbálni lehetőleg mindent, amire lehetőség van. A frászt hozni a szülőkre, hogy nem lesz belőlünk semmi, hogy csak úgy lézengünk.
Odaállni a harmadik generációs értelmiségi családban a zongora mellé és kijelenteni, hogy az asztalos szakmát választottuk.

Mert valaki nem az lesz, akinek van érettségije, hanem az, aki dolgozik. Aki munkát fektet valamibe, amihez van kedve, tehetsége, szorgalma. Aki elhivatott és a munkájának jó szakemberévé válik, legyen ács, bádogos vagy bognár.

És ha elsőre nem jó szakmát választottunk, akkor legyen bátorságunk tovább állni, mert nem befejezni kell, amit elkezdtünk, hanem bátran változtatni.

Vekerdy Tamás

A képen én vagyok 😉 🙂

Perspektívák

Perspektívák Melyik utat választod?

​Volt egyszer egy ikerpár. Mindketten fiúk voltak. Ezeket a fiúkat az apjuk egész gyermekkorukban brutálisan ütötte, verte. Felcseperedve az egyik srác – nevezzük Péternek – éppen ugyanolyan brutális és erőszakos lett, mint az apjuk volt velük. Felcseperedve a másik srác – nevezzük Pálnak – a világ legjobb és legszeretőbb apukája lett. Egyik nap Pál megkérdezi Pétertől: Mi történt veled tesó? Csak figyeltem apánkat mit csinál velünk… – válaszolta Péter. Másik nap Péter megkérdezi Páltól: Mi történt veled tesó? Csak figyeltem apánkat mit csinál velünk… – válaszolta Pál. Mit jelent számomra ez a történet? Azt, hogy lehet a velünk történteket elszenvedni,…

Tovább olvasom

​Ha azt gondolod, hogy valami nehéz, akkor az nehéz. Ha azt gondolod, hogy valami könnyű, akkor az könnyű. Ha azt gondolod, hogy valami nem könnyű, de nem is nehéz, akkor az nem könnyű és nem is nehéz. De akkor milyen valójában? Menj, igyál egy kis vizet, és azután rögtön rájössz, hogy a víz milyen, forró vagy hideg. Ne hozz létre nehezet vagy könnyűt! Ne hozz létre semmit! Amikor csinálsz valamit, csak csináld!

Seung Sahn: A zen iránytűje – 277. oldal, Közvetlenül az elmére mutatás

Fotó forrása

Miért nem Coelho?

Miért nem Coelho? Miért, miért, miért?

Miért írok? Nem azért írok, hogy ezer meg ezer látogatóm legyen. Nem azért írok, hogy megmondjam a tutit. Nem is a pénzszerzés miatt írok. Akkor miért is írok? Azért írok, hogy megmutassam magam. Azért írok, hogy megmutassam az utat, amit járok. Azért írok, mert talán találsz benne valamit magadból. Azért írok, mert talán találsz benne valamit magadNAK. Azért írok, mert jól esik… Kérdezhetnéd a cím alapján, mi bajom Coelhoval? Semmi. Tisztelem őt, és jómagam is olvasom az írásait. Kiváló író. A műveiből ki lehet ásni egy-egy olyan gondolatot, ami túllendít egy elakadáson. Igen, lehet belőle meríteni és…

Tovább olvasom

Szeret, nem szeret?

Szeret, nem szeret? Amit te adsz magadnak...

Az a folyamat, amit itt le fogok írni, életem egy mélypontjáról való kikerülést járja körül egy rövid szakaszon keresztül. Téma az önmagunk szeretete, ezen felül a magunkba vetett hit, és az önbizalom – avagy mennyire értékeljük saját magunkat. Tulajdonképpen átvezethető az élet szinte minden területére, nekem jelenleg egy alulról építkező folyamat kezdete, ahol is a talapzaton itt a munka világa szerepel. Akkor még nem gondoltam, hogy a belső gyermekünk, mint erőforrás ekkora energiát jelent, és ilyen mértékben meghatározza az életünket. A mai napon már tudom, hogy milyen fontos és megtanultam értékelni és szeretni őt – avagy saját magam. Akkor kezdjük…

Tovább olvasom

Mi magunk vagyunk a súly, amit a saját érdekünkben odébb kell tennünk – amennyiben úgy döntünk, hogy átrendezzük életünk színterét. A legtöbbször képtelenek vagyunk meghozni ezt a döntést.

Miért? Miért olyan nehéz előrelendítenünk magunkat, még akkor is, ha valami jobb felé tartunk? Azért, mert bármilyen kevéssé kielégítő az, ahol vagyunk, kényelmes.

Hajlandó vagy küzdeni? Mert rögtön az elején megmondom, hogy eljutni onnan, ahol vagy, oda, ahová el akarsz jutni: harc. Önmagaddal kell megküzdened.
Judith Sills

Kalandok a valós térben

Kalandok a valós térben Gyerekek... Ébresztőőő!

Hallottál már a Spartan Race-ről? Az Elite Challenge-ről? A Spartathlonról? És a Ninja Warriors-ról? Nem, nem, ezek nem bulvár műsorok, mint ahogy azt elsőre gondolnád. Na jó persze az egyik a tévében megy, de közel sem a butulásról szól, mint némely jól csengő nevű tévéműsor. Ha utánanézel, azt fogod látni, hogy ezek az események emberfeletti teljesítményről, izgalomról, kitartásról, küzdelemről és egyéb emberi erényről szólnak. Gyermekeink (hadd szóljak így annak ellenére, hogy én még nem vagyok szülő) a legnagyobb izgalmaikat sokszor egy-egy lövöldözős játék előtt ücsörögve élik át a fotelben tespedve mit sem sejtve arról, hogy maga a kaland és a…

Tovább olvasom