életmód

Mitch Albom: Keddi beszélgetések életről és halálról

Mitch Albom: Keddi beszélgetések életről és halálról könyvajánló

Szeressétek egymást, vagy pusztuljatok – ismételte Morrie. – Jó, ugye? És milyen igaz. Szeretet nélkül szárnyaszegett madarak vagyunk. Tegyük fel, hogy elváltam, vagy egyedül élek, vagy nincsenek gyerekeim. Mennyivel kegyetlenebb volna ez a betegség. Nem biztos, hogy képes volnék végigcsinálni. No persze, sokan eljönnének meglátogatni, barátok, társak, kollégák, de hát az nem ugyanaz, mint ha van valakink, aki nem fog később magunkra hagyni. Egészen, de egészen más, ha van valaki, akiről tudjuk, hogy mindig rajtunk van a szeme, állandóan ügyel ránk. Mert a család jelentőségének a szereteten kívül nagyon fontos része az is, hogy az ember tudja, van valakije,…

Tovább olvasom

A természet hazavár

A természet hazavár Tavasznyitó lélektisztító túra a Budai hegyekben

Mesés, hogy mennyire fel tud tölteni az út Gondolom, te is – ahogy én is – eleget kuksoltál már idén a sötétben, és fáztál már a hidegben, lemerültek a D-vitamin raktáraid. Teljesen meg tudom érteni, ha így a tél végén – tavasz elején le vagy merülve, mint a duracell nyuszi. Nagyon szeretek kirándulni, és a természetben feltöltődni. Talán ezért is választottam az út motívumát a fejlődés szimbólumaként. Viszont ezen a télen nem jutottam el semerre. Latyakos volt, szürke volt, esős volt. Amikor meg beköszöntött a hóesés, akkor már nem tél volt, hanem tavasz… Megkörnyékezett engem is a betegség – tizenix…

Tovább olvasom

Ötévesen nem angolul kell tanulni, hanem rohangálni az udvaron, a friss levegőn, látszólag céltalanul, mert attól fejlődik az agyuk.

Gilisztát fogdosni, bodobácsot gyűjteni, sarazni és koszosnak lenni, rettenetesen koszosnak. Csúszni-mászni, bunkert építeni. Világgá menni. Nem elhinni, hogy alig tizennégy évesen eldőlt minden, hanem kipróbálni lehetőleg mindent, amire lehetőség van. A frászt hozni a szülőkre, hogy nem lesz belőlünk semmi, hogy csak úgy lézengünk.
Odaállni a harmadik generációs értelmiségi családban a zongora mellé és kijelenteni, hogy az asztalos szakmát választottuk.

Mert valaki nem az lesz, akinek van érettségije, hanem az, aki dolgozik. Aki munkát fektet valamibe, amihez van kedve, tehetsége, szorgalma. Aki elhivatott és a munkájának jó szakemberévé válik, legyen ács, bádogos vagy bognár.

És ha elsőre nem jó szakmát választottunk, akkor legyen bátorságunk tovább állni, mert nem befejezni kell, amit elkezdtünk, hanem bátran változtatni.

Vekerdy Tamás

A képen én vagyok 😉 🙂

Jojó effektus finoman

Jojó effektus finoman Avagy hogyan fogyjunk le és maradjunk is úgy?

A minap egyik kollégámmal jött szóba a jojó effektus, mint téma. Mivel testközelből ismerem ezt a szörnyet, úgy gondoltam, írok róla pár gondolatot. Körülbelül amióta kétjegyű a korom, azóta túlsúllyal küszködök. Nyilván ez most is így volna, ha nem figyelnék saját magamra tudatosan. Túl vagyok több jojózáson – le föl, le föl. A csúcsok csúcsa 116 kiló volt számomra, ami a 168 centiméteres magasságommal igencsak gömböcke állapotot eredményezett. Többnyire koplalással értem el az “álomsúlyhoz” közeli állapotot, de eddig soha nem sikerült a végére érnem. Kivéve a legutóbbi nekiveselkedésemkor, ami ugyanis egészen másképp zajlott. Szóval régebben csináltam kenyér és lisztmentes diétát…

Tovább olvasom

Miért nem Coelho?

Miért nem Coelho? Miért, miért, miért?

Miért írok? Nem azért írok, hogy ezer meg ezer látogatóm legyen. Nem azért írok, hogy megmondjam a tutit. Nem is a pénzszerzés miatt írok. Akkor miért is írok? Azért írok, hogy megmutassam magam. Azért írok, hogy megmutassam az utat, amit járok. Azért írok, mert talán találsz benne valamit magadból. Azért írok, mert talán találsz benne valamit magadNAK. Azért írok, mert jól esik… Kérdezhetnéd a cím alapján, mi bajom Coelhoval? Semmi. Tisztelem őt, és jómagam is olvasom az írásait. Kiváló író. A műveiből ki lehet ásni egy-egy olyan gondolatot, ami túllendít egy elakadáson. Igen, lehet belőle meríteni és…

Tovább olvasom

Kalandok a valós térben

Kalandok a valós térben Gyerekek... Ébresztőőő!

Hallottál már a Spartan Race-ről? Az Elite Challenge-ről? A Spartathlonról? És a Ninja Warriors-ról? Nem, nem, ezek nem bulvár műsorok, mint ahogy azt elsőre gondolnád. Na jó persze az egyik a tévében megy, de közel sem a butulásról szól, mint némely jól csengő nevű tévéműsor. Ha utánanézel, azt fogod látni, hogy ezek az események emberfeletti teljesítményről, izgalomról, kitartásról, küzdelemről és egyéb emberi erényről szólnak. Gyermekeink (hadd szóljak így annak ellenére, hogy én még nem vagyok szülő) a legnagyobb izgalmaikat sokszor egy-egy lövöldözős játék előtt ücsörögve élik át a fotelben tespedve mit sem sejtve arról, hogy maga a kaland és a…

Tovább olvasom