ébresztő

Belső béke

Belső béke

Egyszer régen történt, a kezdetek kezdetén – amikor még Buddha a követőivel városról városról járta útját. Sétájuk során elértek egy kis tóhoz. Megálltak a tó partján, és így szólt egyik követőjéhez: Szomjas vagyok. Hozz kérlek nekem vizet aból a tóból! A tanítvány odasétált a tóhoz. Amikor odaért, azt látta, hogy az emberek a ruhájukat mossák benne, ráadásul abban a pillanatban egy kétkerekű kocsi is keresztülhajtott a tavacskán. Mindennek eredményeképpen a víz zavaros, sáros és piszkos lett. A tanítvány elgondolkodott azon, hogy milyen rosszul venné ki magát, ha tanítójának abból a piszkos vízből vinne inni. Szóval visszament, és elmesélte, hogy a…

Tovább olvasom

A sünik és a tél

A sünik és a tél Rövid történet az elfogadásról...

Soha nem volt még ilyen hideg tél ezelőtt… Az erdő állatai sorra hullottak a farkasordító hidegben. A sünik felismerve a helyzetet úgy döntöttek, hogy jól összebújnak, és testükkel melegítik egymást – ezzel védve magukat a fagyhalál ellen. Akadt azonban egy apró bökkenő… A közvetlen egymás mellett lévő sündisznók akaratlanul bántották egymást szúrós kis tüskéikkel. Mivel ezt a fájdalmat nem bírták sokáig, így emiatt szépen lassan újra eltávolodtak egymástól. Kis idő múltán, ahogy egyedül maradtak, elkezdtek egyenként újra megfagyni. Dönteniük kellett! Elviselik egymás tüskéit, vagy szépen lassan eltűnnek a föld felszínéről. Hosszas tanakodás után döntöttek is. Meghozták azt a bölcs döntést,…

Tovább olvasom

Jojó effektus finoman

Jojó effektus finoman Avagy hogyan fogyjunk le és maradjunk is úgy?

A minap egyik kollégámmal jött szóba a jojó effektus, mint téma. Mivel testközelből ismerem ezt a szörnyet, úgy gondoltam, írok róla pár gondolatot. Körülbelül amióta kétjegyű a korom, azóta túlsúllyal küszködök. Nyilván ez most is így volna, ha nem figyelnék saját magamra tudatosan. Túl vagyok több jojózáson – le föl, le föl. A csúcsok csúcsa 116 kiló volt számomra, ami a 168 centiméteres magasságommal igencsak gömböcke állapotot eredményezett. Többnyire koplalással értem el az “álomsúlyhoz” közeli állapotot, de eddig soha nem sikerült a végére érnem. Kivéve a legutóbbi nekiveselkedésemkor, ami ugyanis egészen másképp zajlott. Szóval régebben csináltam kenyér és lisztmentes diétát…

Tovább olvasom

Perspektívák

Perspektívák Melyik utat választod?

​Volt egyszer egy ikerpár. Mindketten fiúk voltak. Ezeket a fiúkat az apjuk egész gyermekkorukban brutálisan ütötte, verte. Felcseperedve az egyik srác – nevezzük Péternek – éppen ugyanolyan brutális és erőszakos lett, mint az apjuk volt velük. Felcseperedve a másik srác – nevezzük Pálnak – a világ legjobb és legszeretőbb apukája lett. Egyik nap Pál megkérdezi Pétertől: Mi történt veled tesó? Csak figyeltem apánkat mit csinál velünk… – válaszolta Péter. Másik nap Péter megkérdezi Páltól: Mi történt veled tesó? Csak figyeltem apánkat mit csinál velünk… – válaszolta Pál. Mit jelent számomra ez a történet? Azt, hogy lehet a velünk történteket elszenvedni,…

Tovább olvasom

​Ha azt gondolod, hogy valami nehéz, akkor az nehéz. Ha azt gondolod, hogy valami könnyű, akkor az könnyű. Ha azt gondolod, hogy valami nem könnyű, de nem is nehéz, akkor az nem könnyű és nem is nehéz. De akkor milyen valójában? Menj, igyál egy kis vizet, és azután rögtön rájössz, hogy a víz milyen, forró vagy hideg. Ne hozz létre nehezet vagy könnyűt! Ne hozz létre semmit! Amikor csinálsz valamit, csak csináld!

Seung Sahn: A zen iránytűje – 277. oldal, Közvetlenül az elmére mutatás

Fotó forrása

Miért nem Coelho?

Miért nem Coelho? Miért, miért, miért?

Miért írok? Nem azért írok, hogy ezer meg ezer látogatóm legyen. Nem azért írok, hogy megmondjam a tutit. Nem is a pénzszerzés miatt írok. Akkor miért is írok? Azért írok, hogy megmutassam magam. Azért írok, hogy megmutassam az utat, amit járok. Azért írok, mert talán találsz benne valamit magadból. Azért írok, mert talán találsz benne valamit magadNAK. Azért írok, mert jól esik… Kérdezhetnéd a cím alapján, mi bajom Coelhoval? Semmi. Tisztelem őt, és jómagam is olvasom az írásait. Kiváló író. A műveiből ki lehet ásni egy-egy olyan gondolatot, ami túllendít egy elakadáson. Igen, lehet belőle meríteni és…

Tovább olvasom

Mi magunk vagyunk a súly, amit a saját érdekünkben odébb kell tennünk – amennyiben úgy döntünk, hogy átrendezzük életünk színterét. A legtöbbször képtelenek vagyunk meghozni ezt a döntést.

Miért? Miért olyan nehéz előrelendítenünk magunkat, még akkor is, ha valami jobb felé tartunk? Azért, mert bármilyen kevéssé kielégítő az, ahol vagyunk, kényelmes.

Hajlandó vagy küzdeni? Mert rögtön az elején megmondom, hogy eljutni onnan, ahol vagy, oda, ahová el akarsz jutni: harc. Önmagaddal kell megküzdened.
Judith Sills

Kalandok a valós térben

Kalandok a valós térben Gyerekek... Ébresztőőő!

Hallottál már a Spartan Race-ről? Az Elite Challenge-ről? A Spartathlonról? És a Ninja Warriors-ról? Nem, nem, ezek nem bulvár műsorok, mint ahogy azt elsőre gondolnád. Na jó persze az egyik a tévében megy, de közel sem a butulásról szól, mint némely jól csengő nevű tévéműsor. Ha utánanézel, azt fogod látni, hogy ezek az események emberfeletti teljesítményről, izgalomról, kitartásról, küzdelemről és egyéb emberi erényről szólnak. Gyermekeink (hadd szóljak így annak ellenére, hogy én még nem vagyok szülő) a legnagyobb izgalmaikat sokszor egy-egy lövöldözős játék előtt ücsörögve élik át a fotelben tespedve mit sem sejtve arról, hogy maga a kaland és a…

Tovább olvasom

Elveszett kreativitás nyomában

Elveszett kreativitás nyomában tanulás és szemléletváltás

Nem akarlak mindenáron megváltoztatni. Egyáltalán nem biztos, hogy arra van szükséged. Biztos vagyok benne, hogy amit hiányolsz az ott van benned, csupán elő kell csalogatni. Vagy éppen más szemmel ránézni… Most erről a más szemről lesz szó picit a kreativitás tükrében. Elmesélek egy történetet: Sok éven át grafikai feladatokon dolgoztam. Logót, arculatot terveztem. Céges kiadványokat és weblapokat rajzoltam. Mindenféle színes szagos dolgot, ami eladja magát és tulajdonosát. Szerettem ezt csinálni, mert kiélhettem a kreativitásom és otthon éreztem magam a grafikai programok előtt. Egyszer csak ez véget ért. Néhány évvel ezelőtt eljött az a pont, amikor ültem a gép előtt, és…

Tovább olvasom