Szokás szerint fél ötkor ébredek. A testem beállt a korai ébredésre és az útra kész állapotra. Most nincs rá szükség. A lábak megpihennek egy darabon. Buszozni fogunk és vonatozni. Elkészülök. Úgy érzem, mindent megkaptam ettől az úttól, így nincs több dolgom most Lébényben. A misét nem várom meg. Lesz még alkalmam bemenni a templomba. A 7.02-es buszra felszállok és beutazom Győrbe. Közben könnyezve nézem a tájat és azt a zenét hallgatom, ami olyan boldoggá tett, miközben királyként lépkedtem a mezőn mint a trónteremben. A vonat kissé szűkös, de egy kedves bácsival néha néha váltunk pár szót. Zenét hallgatok és nézem…
