Írásaim

Perspektívák

Perspektívák Melyik utat választod?

​Volt egyszer egy ikerpár. Mindketten fiúk voltak. Ezeket a fiúkat az apjuk egész gyermekkorukban brutálisan ütötte, verte. Felcseperedve az egyik srác – nevezzük Péternek – éppen ugyanolyan brutális és erőszakos lett, mint az apjuk volt velük. Felcseperedve a másik srác – nevezzük Pálnak – a világ legjobb és legszeretőbb apukája lett. Egyik nap Pál megkérdezi Pétertől: Mi történt veled tesó? Csak figyeltem apánkat mit csinál velünk… – válaszolta Péter. Másik nap Péter megkérdezi Páltól: Mi történt veled tesó? Csak figyeltem apánkat mit csinál velünk… – válaszolta Pál. Mit jelent számomra ez a történet? Azt, hogy lehet a velünk történteket elszenvedni,…

Tovább olvasom

​Ha azt gondolod, hogy valami nehéz, akkor az nehéz. Ha azt gondolod, hogy valami könnyű, akkor az könnyű. Ha azt gondolod, hogy valami nem könnyű, de nem is nehéz, akkor az nem könnyű és nem is nehéz. De akkor milyen valójában? Menj, igyál egy kis vizet, és azután rögtön rájössz, hogy a víz milyen, forró vagy hideg. Ne hozz létre nehezet vagy könnyűt! Ne hozz létre semmit! Amikor csinálsz valamit, csak csináld!

Seung Sahn: A zen iránytűje – 277. oldal, Közvetlenül az elmére mutatás

Fotó forrása

Segítsünk együtt a Vitakiddel!

Segítsünk együtt a Vitakiddel! Példát mutatva, edzettünk együtt egy jót!

Itt a blogon még nem beszéltem arról, hogy mennyire szeretek sportolni. Azt hiszem, itt az ideje, hogy ezt az oldalam is megmutassam. Na jó, most csak érintőlegesen – bővebben majd máskor. Most csupán hivatkoznék egy másik cikkemre, ahol is a gyermekek mozgásának a fontosságáról írtam. Fontosnak tartom az életemben a sportot, és fontosnak tartom azt, hogy a gyermekek időben megismerkedjenek a saját testükkel, és elkezdhessenek kísérletezni azzal, hogy mi az a mozgásforma, amiben elegendő kihívást és motivációt találnak ahhoz, hogy meg is szeressék az egészséges életmódot. Szülőként ebben tudod támogatni őket. Abban a cikkben említettem a…

Tovább olvasom

Töltsd fel a nevelőket!

Töltsd fel a nevelőket! VONESZO - Zsobok25 Kampány

Ez az év nagyon sok változást hozott az életemben. Egy ideje figyelek a belső hangomra, elkezdtem figyelni és hallgatni a megérzéseimre. Rengeteg időm volt elmélkedni és gondolkodni magamon. Elgondolkodtam pár dolgon. Például: Hol van a szerepem a világban? Mennyire hasznos a jelenlétem? Mennyire hasznos a munkásságom? Mi az, amit leteszek az asztalra? Elmélkedéseim során arra jutottam, hogy megnövekedett a szociális érzékenységem, és jobban figyelek másokra, tehát érdemes lenne ezzel az új felismerésemmel valamit kezdenem. Az idén olyan találkozásaim voltak, akik segítettek haladni az utamon, akik segítségével még jobban megismertem magam, és akik eljuttattak arra a pontra, hogy szeretnék adni is a…

Tovább olvasom

Miért nem Coelho?

Miért nem Coelho? Miért, miért, miért?

Miért írok? Nem azért írok, hogy ezer meg ezer látogatóm legyen. Nem azért írok, hogy megmondjam a tutit. Nem is a pénzszerzés miatt írok. Akkor miért is írok? Azért írok, hogy megmutassam magam. Azért írok, hogy megmutassam az utat, amit járok. Azért írok, mert talán találsz benne valamit magadból. Azért írok, mert talán találsz benne valamit magadNAK. Azért írok, mert jól esik… Kérdezhetnéd a cím alapján, mi bajom Coelhoval? Semmi. Tisztelem őt, és jómagam is olvasom az írásait. Kiváló író. A műveiből ki lehet ásni egy-egy olyan gondolatot, ami túllendít egy elakadáson. Igen, lehet belőle meríteni és…

Tovább olvasom

Szeret, nem szeret?

Szeret, nem szeret? Amit te adsz magadnak...

Az a folyamat, amit itt le fogok írni, életem egy mélypontjáról való kikerülést járja körül egy rövid szakaszon keresztül. Téma az önmagunk szeretete, ezen felül a magunkba vetett hit, és az önbizalom – avagy mennyire értékeljük saját magunkat. Tulajdonképpen átvezethető az élet szinte minden területére, nekem jelenleg egy alulról építkező folyamat kezdete, ahol is a talapzaton itt a munka világa szerepel. Akkor még nem gondoltam, hogy a belső gyermekünk, mint erőforrás ekkora energiát jelent, és ilyen mértékben meghatározza az életünket. A mai napon már tudom, hogy milyen fontos és megtanultam értékelni és szeretni őt – avagy saját magam. Akkor kezdjük…

Tovább olvasom

Mi magunk vagyunk a súly, amit a saját érdekünkben odébb kell tennünk – amennyiben úgy döntünk, hogy átrendezzük életünk színterét. A legtöbbször képtelenek vagyunk meghozni ezt a döntést.

Miért? Miért olyan nehéz előrelendítenünk magunkat, még akkor is, ha valami jobb felé tartunk? Azért, mert bármilyen kevéssé kielégítő az, ahol vagyunk, kényelmes.

Hajlandó vagy küzdeni? Mert rögtön az elején megmondom, hogy eljutni onnan, ahol vagy, oda, ahová el akarsz jutni: harc. Önmagaddal kell megküzdened.
Judith Sills

Kalandok a valós térben

Kalandok a valós térben Gyerekek... Ébresztőőő!

Hallottál már a Spartan Race-ről? Az Elite Challenge-ről? A Spartathlonról? És a Ninja Warriors-ról? Nem, nem, ezek nem bulvár műsorok, mint ahogy azt elsőre gondolnád. Na jó persze az egyik a tévében megy, de közel sem a butulásról szól, mint némely jól csengő nevű tévéműsor. Ha utánanézel, azt fogod látni, hogy ezek az események emberfeletti teljesítményről, izgalomról, kitartásról, küzdelemről és egyéb emberi erényről szólnak. Gyermekeink (hadd szóljak így annak ellenére, hogy én még nem vagyok szülő) a legnagyobb izgalmaikat sokszor egy-egy lövöldözős játék előtt ücsörögve élik át a fotelben tespedve mit sem sejtve arról, hogy maga a kaland és a…

Tovább olvasom

Elveszett kreativitás nyomában

Elveszett kreativitás nyomában tanulás és szemléletváltás

Nem akarlak mindenáron megváltoztatni. Egyáltalán nem biztos, hogy arra van szükséged. Biztos vagyok benne, hogy amit hiányolsz az ott van benned, csupán elő kell csalogatni. Vagy éppen más szemmel ránézni… Most erről a más szemről lesz szó picit a kreativitás tükrében. Elmesélek egy történetet: Sok éven át grafikai feladatokon dolgoztam. Logót, arculatot terveztem. Céges kiadványokat és weblapokat rajzoltam. Mindenféle színes szagos dolgot, ami eladja magát és tulajdonosát. Szerettem ezt csinálni, mert kiélhettem a kreativitásom és otthon éreztem magam a grafikai programok előtt. Egyszer csak ez véget ért. Néhány évvel ezelőtt eljött az a pont, amikor ültem a gép előtt, és…

Tovább olvasom

Te és TE

Te és TE avagy színezd ki magad

Elmesélek egy személyes történetet: Gátlásos kölyök voltam. Kezdetben hosszabb hajam volt a “nagy füleim” miatt. Később túlsúlyos kölyökké faltam magam, hogy védőburkot képezzek magam körül. Vagy szörnyikének csúfoltak, vagy pufinak… volt, hogy dugó volt a becenevem.  Azzal védekeztem a támadások ellen, hogy háttérbe vonultam, távolról néztem a többi gyereket. Azt vártam csak, mikor hagynak békén. Amikor rámordultam társaimra, az segített, de néha fárasztó volt – és lehet kissé erős is, mert a tanítónéni rögtön rohant árulkodni, hogy a kicsi Sanyi csúnyán viselkedett. Így később ehhez sem volt már kedvem. Tulajdonképpen ez egy kiváló és biztonságos taktika volt, és elegendő…

Tovább olvasom

Hazatérés

Hazatérés ...GYERE SANYI, VÁR A CAMINO VOL10 - HAZAÚT

Szokás szerint fél ötkor ébredek. A testem beállt a korai ébredésre és az útra kész állapotra. Most nincs rá szükség. A lábak megpihennek egy darabon. Buszozni fogunk és vonatozni. Elkészülök. Úgy érzem, mindent megkaptam ettől az úttól, így nincs több dolgom most Lébényben. A misét nem várom meg. Lesz még alkalmam bemenni a templomba. A 7.02-es buszra felszállok és beutazom Győrbe. Közben könnyezve nézem a tájat és azt a zenét hallgatom, ami olyan boldoggá tett, miközben királyként lépkedtem a mezőn mint a trónteremben. A vonat kissé szűkös, de egy kedves bácsival néha néha váltunk pár szót. Zenét hallgatok és nézem…

Tovább olvasom

Győr – Lébény

Győr – Lébény ...GYERE SANYI, VÁR A CAMINO VOL9 - NYOLCADIK NAP

Egy hete vagyok úton. A kezdeti düh elszállt. Úgy érzem, eddigi életemet irányító düh szállt el vele együtt. Visszakapott gyerekkor, kavargó érzelmek, mindent elsöprő szeretet. Némi tanulság, rengeteg tanulnivaló az útravalóm, amit hoztam. Rengeteg mindent elszórtam az úton és rengeteg mindent tanultam itt. Egyelőre még itt vagyok, benne vagyok, fölösleges gondolkodnom. Megyek előre Lébénybe. Elfogyott a készpénzem. Vagyis nem teljesen, de fogy. Keresni kell egy bankautomatát. Megtalálom kábé ott, ahol este letértem az útról. Pénz megvan. Kell kaja. Hol egy Lipóti? Ott normális kaja van. A térkép másfél kilométerre mutatja vissza a szállás felé. Neeeem. Lesz ami lesz, vissza nem…

Tovább olvasom