Írásaim

A Föld szívcsakrája

A Föld szívcsakrája ... avagy az új túracipőm avatása a Rám hegyen

A coach a személyiségével dolgozik. Mivel engem mindig megérint az út, és az egész életünket egy hosszú utazásnak tekintem, így arra gondoltam, a személyiségem ezen részét beleviszem a blogomba többféle formában. Írtam már több bejegyzést ebben a témában, most viszont egy olyan sorozatot szeretnék elindítani, ahol inkább a képek beszélnek, és nem a hozzáírt szöveg. Ezen a hétvégén egy borongós túrán avattam fel frissen vásárolt túracipőmet. A cipő kiválóan állta a sarat, és olyan kényelmes, mintha a lábamra öntötték volna. Egy kultikus helyre vándoroltam, mégpedig a különleges energiákkal bíró Rám-hegyre. A kultikus, nem mellesleg gyönyörű kilátást nyújtó Rám-hegyre legkönnyebben Dobogókőről…

Tovább olvasom

Beszélgessünk a céljaidról

Beszélgessünk a céljaidról Célok és álmok - csak okosan

A titok, hogy hogyan juthatunk el gyalog a Déli-sarkra, az, hogy elégszer tegyük egyik lábunkat a másik elé. Ez önmagában könnyen kivitelezhető. Hiszen egy egér is képes megenni egy elefántot kis falatokban. A kihívás abban rejlik, hogy valóban ezt akarja az ember. Erling Kagge Szóval célok… És álmok. Hogy is jön össze ez a két fogalom? Azt tapasztalom, hogy vannak emberek, akik összekeverik az álmaikat a céljaikkal. Álmodnak nagyokat, viszont valójában eszük ágában sincs tenni azért, hogy közelebb jussanak hozzá. Ilyenkor jönnek azok a mondatok, hogy persze, mert neki szerencséje volt… meg majd ha nyerek a lottón… meg a rossz…

Tovább olvasom

A természet hazavár

A természet hazavár Tavasznyitó lélektisztító túra a Budai hegyekben

Mesés, hogy mennyire fel tud tölteni az út Gondolom, te is – ahogy én is – eleget kuksoltál már idén a sötétben, és fáztál már a hidegben, lemerültek a D-vitamin raktáraid. Teljesen meg tudom érteni, ha így a tél végén – tavasz elején le vagy merülve, mint a duracell nyuszi. Nagyon szeretek kirándulni, és a természetben feltöltődni. Talán ezért is választottam az út motívumát a fejlődés szimbólumaként. Viszont ezen a télen nem jutottam el semerre. Latyakos volt, szürke volt, esős volt. Amikor meg beköszöntött a hóesés, akkor már nem tél volt, hanem tavasz… Megkörnyékezett engem is a betegség – tizenix…

Tovább olvasom

Belső béke

Belső béke

Egyszer régen történt, a kezdetek kezdetén – amikor még Buddha a követőivel városról városról járta útját. Sétájuk során elértek egy kis tóhoz. Megálltak a tó partján, és így szólt egyik követőjéhez: Szomjas vagyok. Hozz kérlek nekem vizet aból a tóból! A tanítvány odasétált a tóhoz. Amikor odaért, azt látta, hogy az emberek a ruhájukat mossák benne, ráadásul abban a pillanatban egy kétkerekű kocsi is keresztülhajtott a tavacskán. Mindennek eredményeképpen a víz zavaros, sáros és piszkos lett. A tanítvány elgondolkodott azon, hogy milyen rosszul venné ki magát, ha tanítójának abból a piszkos vízből vinne inni. Szóval visszament, és elmesélte, hogy a…

Tovább olvasom

A sünik és a tél

A sünik és a tél Rövid történet az elfogadásról...

Soha nem volt még ilyen hideg tél ezelőtt… Az erdő állatai sorra hullottak a farkasordító hidegben. A sünik felismerve a helyzetet úgy döntöttek, hogy jól összebújnak, és testükkel melegítik egymást – ezzel védve magukat a fagyhalál ellen. Akadt azonban egy apró bökkenő… A közvetlen egymás mellett lévő sündisznók akaratlanul bántották egymást szúrós kis tüskéikkel. Mivel ezt a fájdalmat nem bírták sokáig, így emiatt szépen lassan újra eltávolodtak egymástól. Kis idő múltán, ahogy egyedül maradtak, elkezdtek egyenként újra megfagyni. Dönteniük kellett! Elviselik egymás tüskéit, vagy szépen lassan eltűnnek a föld felszínéről. Hosszas tanakodás után döntöttek is. Meghozták azt a bölcs döntést,…

Tovább olvasom

Ötévesen nem angolul kell tanulni, hanem rohangálni az udvaron, a friss levegőn, látszólag céltalanul, mert attól fejlődik az agyuk.

Gilisztát fogdosni, bodobácsot gyűjteni, sarazni és koszosnak lenni, rettenetesen koszosnak. Csúszni-mászni, bunkert építeni. Világgá menni. Nem elhinni, hogy alig tizennégy évesen eldőlt minden, hanem kipróbálni lehetőleg mindent, amire lehetőség van. A frászt hozni a szülőkre, hogy nem lesz belőlünk semmi, hogy csak úgy lézengünk.
Odaállni a harmadik generációs értelmiségi családban a zongora mellé és kijelenteni, hogy az asztalos szakmát választottuk.

Mert valaki nem az lesz, akinek van érettségije, hanem az, aki dolgozik. Aki munkát fektet valamibe, amihez van kedve, tehetsége, szorgalma. Aki elhivatott és a munkájának jó szakemberévé válik, legyen ács, bádogos vagy bognár.

És ha elsőre nem jó szakmát választottunk, akkor legyen bátorságunk tovább állni, mert nem befejezni kell, amit elkezdtünk, hanem bátran változtatni.

Vekerdy Tamás

A képen én vagyok 😉 🙂

Miért mégis az oroszlán?

Miért mégis az oroszlán?

A dzsungelben melyik állat a legnagyobb …………….. az elefánt? legmagasabb ………….. a zsiráf? legravaszabb ………….. a róka? leggyorsabb …………… a gepárd? Vajon miért mégis az oroszlánt tartják az állatok királyának? Hisz egyiket sem tudja a fentiek közül. Se nem nagy, se nem magas, se nem ravasz, de még csak nem is a leggyorsabb. Miért lehet ez? Talán azért mert az oroszlán bátor, merész, magabiztosan jár-kel. Bármit megtehet amit kitalál, és sohasem fél! az oroszlán elhiszi magáról, hogy megállíthatatlan! az oroszlán kockázatot vállal! az oroszlán szerint minden állat azért van, hogy ő megegye! az oroszlán tudja, hogy minden kínálkozó…

Tovább olvasom

Jojó effektus finoman

Jojó effektus finoman Avagy hogyan fogyjunk le és maradjunk is úgy?

A minap egyik kollégámmal jött szóba a jojó effektus, mint téma. Mivel testközelből ismerem ezt a szörnyet, úgy gondoltam, írok róla pár gondolatot. Körülbelül amióta kétjegyű a korom, azóta túlsúllyal küszködök. Nyilván ez most is így volna, ha nem figyelnék saját magamra tudatosan. Túl vagyok több jojózáson – le föl, le föl. A csúcsok csúcsa 116 kiló volt számomra, ami a 168 centiméteres magasságommal igencsak gömböcke állapotot eredményezett. Többnyire koplalással értem el az “álomsúlyhoz” közeli állapotot, de eddig soha nem sikerült a végére érnem. Kivéve a legutóbbi nekiveselkedésemkor, ami ugyanis egészen másképp zajlott. Szóval régebben csináltam kenyér és lisztmentes diétát…

Tovább olvasom

Perspektívák

Perspektívák Melyik utat választod?

​Volt egyszer egy ikerpár. Mindketten fiúk voltak. Ezeket a fiúkat az apjuk egész gyermekkorukban brutálisan ütötte, verte. Felcseperedve az egyik srác – nevezzük Péternek – éppen ugyanolyan brutális és erőszakos lett, mint az apjuk volt velük. Felcseperedve a másik srác – nevezzük Pálnak – a világ legjobb és legszeretőbb apukája lett. Egyik nap Pál megkérdezi Pétertől: Mi történt veled tesó? Csak figyeltem apánkat mit csinál velünk… – válaszolta Péter. Másik nap Péter megkérdezi Páltól: Mi történt veled tesó? Csak figyeltem apánkat mit csinál velünk… – válaszolta Pál. Mit jelent számomra ez a történet? Azt, hogy lehet a velünk történteket elszenvedni,…

Tovább olvasom

​Ha azt gondolod, hogy valami nehéz, akkor az nehéz. Ha azt gondolod, hogy valami könnyű, akkor az könnyű. Ha azt gondolod, hogy valami nem könnyű, de nem is nehéz, akkor az nem könnyű és nem is nehéz. De akkor milyen valójában? Menj, igyál egy kis vizet, és azután rögtön rájössz, hogy a víz milyen, forró vagy hideg. Ne hozz létre nehezet vagy könnyűt! Ne hozz létre semmit! Amikor csinálsz valamit, csak csináld!

Seung Sahn: A zen iránytűje – 277. oldal, Közvetlenül az elmére mutatás

Fotó forrása

Segítsünk együtt a Vitakiddel!

Segítsünk együtt a Vitakiddel! Példát mutatva, edzettünk együtt egy jót!

Itt a blogon még nem beszéltem arról, hogy mennyire szeretek sportolni. Azt hiszem, itt az ideje, hogy ezt az oldalam is megmutassam. Na jó, most csak érintőlegesen – bővebben majd máskor. Most csupán hivatkoznék egy másik cikkemre, ahol is a gyermekek mozgásának a fontosságáról írtam. Fontosnak tartom az életemben a sportot, és fontosnak tartom azt, hogy a gyermekek időben megismerkedjenek a saját testükkel, és elkezdhessenek kísérletezni azzal, hogy mi az a mozgásforma, amiben elegendő kihívást és motivációt találnak ahhoz, hogy meg is szeressék az egészséges életmódot. Szülőként ebben tudod támogatni őket. Abban a cikkben említettem a…

Tovább olvasom

Töltsd fel a nevelőket!

Töltsd fel a nevelőket! VONESZO - Zsobok25 Kampány

Ez az év nagyon sok változást hozott az életemben. Egy ideje figyelek a belső hangomra, elkezdtem figyelni és hallgatni a megérzéseimre. Rengeteg időm volt elmélkedni és gondolkodni magamon. Elgondolkodtam pár dolgon. Például: Hol van a szerepem a világban? Mennyire hasznos a jelenlétem? Mennyire hasznos a munkásságom? Mi az, amit leteszek az asztalra? Elmélkedéseim során arra jutottam, hogy megnövekedett a szociális érzékenységem, és jobban figyelek másokra, tehát érdemes lenne ezzel az új felismerésemmel valamit kezdenem. Az idén olyan találkozásaim voltak, akik segítettek haladni az utamon, akik segítségével még jobban megismertem magam, és akik eljuttattak arra a pontra, hogy szeretnék adni is a…

Tovább olvasom