Írásaim

Miért nem Coelho?

Miért nem Coelho? Miért, miért, miért?

Miért írok? Nem azért írok, hogy ezer meg ezer látogatóm legyen. Nem azért írok, hogy megmondjam a tutit. Nem is a pénzszerzés miatt írok. Akkor miért is írok? Azért írok, hogy megmutassam magam. Azért írok, hogy megmutassam az utat, amit járok. Azért írok, mert talán találsz benne valamit magadból. Azért írok, mert talán találsz benne valamit magadNAK. Azért írok, mert jól esik… Kérdezhetnéd a cím alapján, mi bajom Coelhoval? Semmi. Tisztelem őt, és jómagam is olvasom az írásait. Kiváló író. A műveiből ki lehet ásni egy-egy olyan gondolatot, ami túllendít egy elakadáson. Igen, lehet belőle meríteni és…

Tovább olvasom

Elveszett kreativitás nyomában

Elveszett kreativitás nyomában tanulás és szemléletváltás

Nem akarlak mindenáron megváltoztatni. Egyáltalán nem biztos, hogy arra van szükséged. Biztos vagyok benne, hogy amit hiányolsz az ott van benned, csupán elő kell csalogatni. Vagy éppen más szemmel ránézni… Most erről a más szemről lesz szó picit a kreativitás tükrében. Elmesélek egy történetet: Sok éven át grafikai feladatokon dolgoztam. Logót, arculatot terveztem. Céges kiadványokat és weblapokat rajzoltam. Mindenféle színes szagos dolgot, ami eladja magát és tulajdonosát. Szerettem ezt csinálni, mert kiélhettem a kreativitásom és otthon éreztem magam a grafikai programok előtt. Egyszer csak ez véget ért. Néhány évvel ezelőtt eljött az a pont, amikor ültem a gép előtt, és…

Tovább olvasom

Mi magunk vagyunk a súly, amit a saját érdekünkben odébb kell tennünk – amennyiben úgy döntünk, hogy átrendezzük életünk színterét. A legtöbbször képtelenek vagyunk meghozni ezt a döntést.

Miért? Miért olyan nehéz előrelendítenünk magunkat, még akkor is, ha valami jobb felé tartunk? Azért, mert bármilyen kevéssé kielégítő az, ahol vagyunk, kényelmes.

Hajlandó vagy küzdeni? Mert rögtön az elején megmondom, hogy eljutni onnan, ahol vagy, oda, ahová el akarsz jutni: harc. Önmagaddal kell megküzdened.
Judith Sills

Kalandok a valós térben

Kalandok a valós térben Gyerekek... Ébresztőőő!

Hallottál már a Spartan Race-ről? Az Elite Challenge-ről? A Spartathlonról? És a Ninja Warriors-ról? Nem, nem, ezek nem bulvár műsorok, mint ahogy azt elsőre gondolnád. Na jó persze az egyik a tévében megy, de közel sem a butulásról szól, mint némely jól csengő nevű tévéműsor. Ha utánanézel, azt fogod látni, hogy ezek az események emberfeletti teljesítményről, izgalomról, kitartásról, küzdelemről és egyéb emberi erényről szólnak. Gyermekeink (hadd szóljak így annak ellenére, hogy én még nem vagyok szülő) a legnagyobb izgalmaikat sokszor egy-egy lövöldözős játék előtt ücsörögve élik át a fotelben tespedve mit sem sejtve arról, hogy maga a kaland és a…

Tovább olvasom

Te és TE

Te és TE avagy színezd ki magad

Elmesélek egy személyes történetet: Gátlásos kölyök voltam. Kezdetben hosszabb hajam volt a “nagy füleim” miatt. Később túlsúlyos kölyökké faltam magam, hogy védőburkot képezzek magam körül. Vagy szörnyikének csúfoltak, vagy pufinak… volt, hogy dugó volt a becenevem.  Azzal védekeztem a támadások ellen, hogy háttérbe vonultam, távolról néztem a többi gyereket. Azt vártam csak, mikor hagynak békén. Amikor rámordultam társaimra, az segített, de néha fárasztó volt – és lehet kissé erős is, mert a tanítónéni rögtön rohant árulkodni, hogy a kicsi Sanyi csúnyán viselkedett. Így később ehhez sem volt már kedvem. Tulajdonképpen ez egy kiváló és biztonságos taktika volt, és elegendő…

Tovább olvasom

Tarján – Tata

Tarján – Tata ...GYERE SANYI, VÁR A CAMINO VOL4 - HARMADIK NAP

Reggel fél ötkor ismét magamtól ébredtem. Fel voltam töltődve, a fájdalmaim elmúltak és a lelki egyensúlyom visszaállt a helyére. Elkészültem, ittam egy kávét, közben olvasgattam a Szent Jakab vendégkönyvet. Írtam a füzetkébe én is, majd a reggeli napsütésben útra keltem Tata felé. Utam a településen keresztül vezetett elég hosszan. Gyönyörű szőlőket láttam, domboldalra épített házikókat – igazán olyan volt, mint aprajafalva. Imádtam. Elhaladtam a Vénprés előtt is, ami a szállásadóim tulajdona volt – ezt kerestem előző nap, amikor megmentett a kis hölgy. Ezen a szakaszon már tudtam, mit akart nekem mondani ez előző két nap: “NE SIESS, NE SIESS” –…

Tovább olvasom

Zsámbék – Tarján

Zsámbék – Tarján ...GYERE SANYI, VÁR A CAMINO VOL3 - MÁSODIK NAP

Mérhetetlen nyugalmat éreztem éjszaka és reggel teljesen kipihenten – fél ötkor óracsörgés nélkül – ébredtem. Hatkor már úton voltam. Fel akartam menni a zsámbéki romtemplomot megnézni, viszont odafenn szembesültem azzal, hogy délelőtt tízkor nyit a hely. Hol leszek én már reggel tízkor innen 🙂 Jó messzire. Így kattintottam pár fotót a templomról, amennyire elértem. Próbáltam kihagyni a drótkerítést és a szembe sütő napot. Aztán elindultam lefelé, hogy vadásszak valami reggelit. Keresztülhaladtam a piacon, de ott semmi olyan nem volt, amire én éppen vágytam, úgyhogy továbbmentem a helyi Coop felé. A Coop épülete ugyan ott volt a helyén, viszont nem…

Tovább olvasom

Budapest – Zsámbék

Budapest – Zsámbék ...Gyere Sanyi, vár a Camino vol2 - első nap

Izgatottan vágtam neki a napnak. Az Árpád hídtól indultam metróval a Deák tér felé – és itt úgy döntöttem, hogy erre az 500 méterre, ami a Deák és a Clark Ádám tér között van, nem szállok fel buszra, hanem elsétálok odáig. Hétágra sütött a nap, és időm mint a tenger. Szóval miért is ne 🙂 . Clark Ádám tér, kiindulópont A Clark Ádám téren megálltam a fánál, amin az első kis kagyló van felfestve. Egy fotó plusz egy jószerencsét kérő érintést követően elindultam befelé az alagútba. Zenét hallgattam, mert el akartam nyomni a város zaját. Közben olyan gondolatok kerengtek…

Tovább olvasom

az út az, ami boldoggá tesz…

az út az, ami boldoggá tesz… ...Gyere Sanyi, vár a Camino

Szóval itt van ez a Camino. És az, hogy kitaláltam – kipróbálom. Lélekben 2016 novemberétől kezdtem el készülni, amikor is születésnapomra megkaptam az útikönyvet. Láttam, hogy bíznak bennem azok, akiknek elmondtam mire készülök és éreztem, hogy érdemes lesz belevágni. A testem áprilisban kezdtem rá felkészíteni hosszabb túrákkal és a felszerelésem apránkénti beszerzésével. Mindenből a legjobbat. Úgy hallottam, hogy két dolog tudja elrontani igazán a zarándoklatot: egy rossz hátizsák, és egy rossz túrabakancs. Így ezeknél nem spóroltam az összeggel – tényleg a legjobbat akartam, amit azt hiszem, sikerült is beszereznem. Ugyan a lábammal voltak problémák, de kinek nem……

Tovább olvasom

Gyere Sanyi, vár a Camino

2015 őszén hallottam először az El Caminóról, amikor egy jóbarátom elhatározta, hogy végigjárja a Francia utat. Elsőre nem értettem, és nem is tulajdonítottam neki nagyobb jelentőséget. Persze saját magamból kiindulva tudtam, hogy ez egy kemény, embert próbáló út lesz. A spirituális oldalát azonban akkor még nem vizsgáltam meg. Kicsit talán az foglalkoztatott, hogy mi vesz rá egy embert arra, hogy elmenjen és teljesen egyedül sétáljon 900 kilométert. Voltak beszélgetéseim ezzel az úttal kapcsolatban, ha valaki megkérdezte, hogy én magam elindulnék-e egyedül, egy egyértelmű és gyors nem volt a válaszom. Sokáig nem is foglalkoztatott a kérdés. Egyrészt, mert elérhetetlen álomnak tűnt…

Tovább olvasom