Írásaim

116-tól a félmaratonig

116-tól a félmaratonig ...avagy újjászületésem története...

Hitelességem egyik alappillére abban rejlik, – mint ahogy azt már több fórumon megmutattam – hogy az utóbbi években én magam is hatalmasat változtam mind kívül, mind belül. Több olyan beszélgetésem volt, amiben felhívták a figyelmem arra, hogy hasznos lenne, ha erről egy picit többet is mesélnék. Most érkezett el a pillanat, hogy mutassak az utam ezen szakaszáról kicsit bővebb képet, így arra gondoltam, meginterjúvolom magam, és a kérdésekre adott válaszaimmal bemutassam az életmódváltásom történetét, folyamatát, mélységeit, magaslatait, hogy lásd, milyen úton mentem végig, és milyen úton tudlak téged segíteni. Íme: Hogyan éltél az életmódváltásod előtt? Gyerekkoromban utáltam a tesiórákat és…

Tovább olvasom

Tíz dolog

Tíz dolog ami könnyebbé teheti az életed

Bizonyára neked is megvannak a saját elveid, ami szerint éled az életed. Van, hogy tudatosabban figyelsz rá. Van, hogy kevésbé merülsz bele saját belső világodba. Kalandozásaim során megtanultam pár dolgot magamról, és az életemről. Arról, hogy ki vagyok és milyen vagyok valójában. Ezeket a pontokat megfogalmaztam magamnak, és minden erőmmel azon vagyok, hogy szem előtt tartsam, éljek vele, mert így sokkal könnyebb a hétköznapokban erőmben maradni és követni a belső hangom. Lassíts! Figyeld a tested jelzéseit, hisz a tested fog végigvinni az utadon. Figyeld, ápold, add meg neki a pihenést és a neki járó tiszteletet. Ez az a jármű, amit…

Tovább olvasom

Mitch Albom: Keddi beszélgetések életről és halálról

Mitch Albom: Keddi beszélgetések életről és halálról könyvajánló

Szeressétek egymást, vagy pusztuljatok – ismételte Morrie. – Jó, ugye? És milyen igaz. Szeretet nélkül szárnyaszegett madarak vagyunk. Tegyük fel, hogy elváltam, vagy egyedül élek, vagy nincsenek gyerekeim. Mennyivel kegyetlenebb volna ez a betegség. Nem biztos, hogy képes volnék végigcsinálni. No persze, sokan eljönnének meglátogatni, barátok, társak, kollégák, de hát az nem ugyanaz, mint ha van valakink, aki nem fog később magunkra hagyni. Egészen, de egészen más, ha van valaki, akiről tudjuk, hogy mindig rajtunk van a szeme, állandóan ügyel ránk. Mert a család jelentőségének a szereteten kívül nagyon fontos része az is, hogy az ember tudja, van valakije,…

Tovább olvasom

Életed vára, avagy egy ébresztő álom a Camino mentén

Életed vára, avagy egy ébresztő álom a Camino mentén CÉLOK ÉS ÁLMOK 2 - KÖVESD A SZÍV ÚTJÁT

Rengeteg ember ténfereg a világban, akinek céltalan és értelmetlen az élete. Szakasztott, mintha alvajárók lennének, még akkor is, amikor olyasmin buzgólkodnak, amit fontosnak vélnek. Azért van ez így, mert hibás, téves dolgokat hajkurásznak. Az életünket csak úgy tölthetjük meg tartalommal, ha odaadóan szeretjük embertársainkat, ha a körülöttünk élő közösségnek szenteljük magunkat, meg annak, hogy létrehozzunk valamit, aminek célja, értelme van. Mitch Albom: Keddi ​beszélgetések életről és halálról – Morrie Egyszer régen írtam egy cikket a célokról és álmokról. Akkor, amikor megírtam elég nagy sikere volt, így ezt az alcímet most ismét elővettem amolyan szívbéli folytatásként. Március óta…

Tovább olvasom

Séta a Pálosok nyomában

Séta a Pálosok nyomában 2018 OKTÓBER 23-I TÚRÁM ESZTERGOMTÓL DOBOGÓKŐIG

Ellátogattam a Pilisszentléleken található Pálos kolostorromhoz. Már régóta szerettem volna ide sétálni, viszont egy múlt heti beszélgetésem inspirált arra, hogy meg is tegyem. Az utam Esztergomból indult, és Dobogókőn ért véget. Kitérőkkel együtt kb. 20 kilométert sétáltam. Közben pedig megálltam pihenni Pilisszentlélek-en. Fújt a szél, és néha elég felhős volt az ég, ezt leszámítva szép volt. Teljesen feltöltött és kitisztult az agyam. Néha szükség van én-időre. Ez tipikusan ilyen volt. Készítettem pár fotót, amit ajánlok figyelmedbe sok szeretettel.

Tovább olvasom

nem AZ UTOLSÓ BEJEGYZÉS

nem AZ UTOLSÓ BEJEGYZÉS Attól, hogy nem látsz, én itt vagyok!

Futni voltam ma (is). Rendszeresen járok futni – kb. 10-12 kilométer az, amiben jól érzem magam. Ez az a táv, ami kikapcsol, és még nem unom meg. 10 fölött már uncsi – kivéve ha az erdőben futok – ami mostanában ritka. Az erdőben inkább sétálni szoktam. Futásra maradnak az aszfalt tízesek. Csak megyek és megyek. Fülembe válogatott kedvenc zenéim, talpaim alatt a talaj, és fejemben a gondolataim. Ma azon gondolkodtam, hogy milyen belső folyamataim voltak az utóbbi időben, és milyen külső történések hozták elő őket. Fantasztikus tükröket tart elénk az élet, és mindig tudja, mit mikor hogyan kell prezentálnia ahhoz,…

Tovább olvasom

A Föld szívcsakrája

A Föld szívcsakrája AVAGY AZ ÚJ TÚRACIPŐM AVATÁSA

Ezen a hétvégén egy borongós túrán avattam fel frissen vásárolt túracipőmet. A cipő kiválóan állta a sarat, és olyan kényelmes, mintha a lábamra öntötték volna. Egy kultikus helyre vándoroltam, mégpedig a különleges energiákkal bíró Rám-hegyre. A kultikus, nem mellesleg gyönyörű kilátást nyújtó Rám-hegyre legkönnyebben Dobogókőről juthatunk el. A Visegrádi-hegység legmagasabb csúcsának északi oldalában fekvő vadregényes Thirring-szikláktól ereszkedünk le a Ferenczy-sziklával koronázott hegy kopár tetejére, majd a Makó-réti-forrás érintésével megyünk fel a Szakó-nyeregbe, ahonnan a Téry úton térünk vissza Dobogókőre. Túra leírása: Rám-hegy, körtúra Dobogókőről Egész héten jó időt mondtak szombatra. Ennek ellenére, amikor felébredtem reggel,…

Tovább olvasom

A természet hazavár

A természet hazavár Tavasznyitó lélektisztító túra a Budai hegyekben

Mesés, hogy mennyire fel tud tölteni az út Gondolom, te is – ahogy én is – eleget kuksoltál már idén a sötétben, és fáztál már a hidegben, lemerültek a D-vitamin raktáraid. Teljesen meg tudom érteni, ha így a tél végén – tavasz elején le vagy merülve, mint a duracell nyuszi. Nagyon szeretek kirándulni, és a természetben feltöltődni. Talán ezért is választottam az út motívumát a fejlődés szimbólumaként. Viszont ezen a télen nem jutottam el semerre. Latyakos volt, szürke volt, esős volt. Amikor meg beköszöntött a hóesés, akkor már nem tél volt, hanem tavasz… Megkörnyékezett engem is a betegség – tizenix…

Tovább olvasom

Belső béke

Belső béke

Egyszer régen történt, a kezdetek kezdetén – amikor még Buddha a követőivel városról városról járta útját. Sétájuk során elértek egy kis tóhoz. Megálltak a tó partján, és így szólt egyik követőjéhez: Szomjas vagyok. Hozz kérlek nekem vizet aból a tóból! A tanítvány odasétált a tóhoz. Amikor odaért, azt látta, hogy az emberek a ruhájukat mossák benne, ráadásul abban a pillanatban egy kétkerekű kocsi is keresztülhajtott a tavacskán. Mindennek eredményeképpen a víz zavaros, sáros és piszkos lett. A tanítvány elgondolkodott azon, hogy milyen rosszul venné ki magát, ha tanítójának abból a piszkos vízből vinne inni. Szóval visszament, és elmesélte, hogy a…

Tovább olvasom

A sünik és a tél

A sünik és a tél Rövid történet az elfogadásról...

Soha nem volt még ilyen hideg tél ezelőtt… Az erdő állatai sorra hullottak a farkasordító hidegben. A sünik felismerve a helyzetet úgy döntöttek, hogy jól összebújnak, és testükkel melegítik egymást – ezzel védve magukat a fagyhalál ellen. Akadt azonban egy apró bökkenő… A közvetlen egymás mellett lévő sündisznók akaratlanul bántották egymást szúrós kis tüskéikkel. Mivel ezt a fájdalmat nem bírták sokáig, így emiatt szépen lassan újra eltávolodtak egymástól. Kis idő múltán, ahogy egyedül maradtak, elkezdtek egyenként újra megfagyni. Dönteniük kellett! Elviselik egymás tüskéit, vagy szépen lassan eltűnnek a föld felszínéről. Hosszas tanakodás után döntöttek is. Meghozták azt a bölcs döntést,…

Tovább olvasom

Ötévesen nem angolul kell tanulni, hanem rohangálni az udvaron, a friss levegőn, látszólag céltalanul, mert attól fejlődik az agyuk.

Gilisztát fogdosni, bodobácsot gyűjteni, sarazni és koszosnak lenni, rettenetesen koszosnak. Csúszni-mászni, bunkert építeni. Világgá menni. Nem elhinni, hogy alig tizennégy évesen eldőlt minden, hanem kipróbálni lehetőleg mindent, amire lehetőség van. A frászt hozni a szülőkre, hogy nem lesz belőlünk semmi, hogy csak úgy lézengünk.
Odaállni a harmadik generációs értelmiségi családban a zongora mellé és kijelenteni, hogy az asztalos szakmát választottuk.

Mert valaki nem az lesz, akinek van érettségije, hanem az, aki dolgozik. Aki munkát fektet valamibe, amihez van kedve, tehetsége, szorgalma. Aki elhivatott és a munkájának jó szakemberévé válik, legyen ács, bádogos vagy bognár.

És ha elsőre nem jó szakmát választottunk, akkor legyen bátorságunk tovább állni, mert nem befejezni kell, amit elkezdtünk, hanem bátran változtatni.

Vekerdy Tamás

A képen én vagyok 😉 🙂